Búcsúlevél.

Egy kérdés mindenre...miért.??
Miért dobsz el Magadtól.??
Miért teszed ezt.??
Egykor még azt mondtad,
hogy örökre szeretsz...

Egy válasz.:
Ha fáj és majd megöl
a bú.
Tudom,hogy én Nélküled leszek
szomorú.

Egy érzés.:
Szeretlek,de fáj nagyon,
hogy ilyen könnyen dobsz el
Magadtól.
De kérdem én,ha tényleg
szeretsz,
miért ártasz oly sokat
nekem.?!

Egy gondolat.:
Sajnálom,hogy ilyen
vagyok.
Sajnálom,hogy nem
változom...
Pedig csak segítened kéne,
és sikerülne,de egyedül
meghalok e-gyenge testbe...

Egy emlék.:
A sok szép közös pillanat,
mi megéri a kínhadat.
S ott van az a sok bú,
mit egymásnak okoztunk...
Mond,nem vagy Te szomorú.??
Hogy így kell elvállnunk.??

Egy üzenet.:
Egy érzésről fogalmazódott
meg ez az üzenet,
remélem érzed,
hogy tényleg szeretLek...
S vedd tudomásul,
szívem mindig visszavár.
Nem dől olyan könnyen össze,
mint a kártyavár...
Bár várhat Rád százezer éven át,
ha azt mondod nem,akkor viszlát.!!
Majd találkozunk egyszer.
csak nehogy megbánd,mit tettél...
Szívem sosem feled,
remélem megértettél.

                    *   *   *

A bánat

Bánatommal teli soraimat írom.
Miért nem érzed,hogy Érted szól
minden kínom.?!
Pedig csak egy kicsit kéne
belém látnod.
S már is észrevennéd
a valóságot.

Szívem vár Rád,míg nem temeti
a sárgaföld.
Bár várhat,ha Téged a fájdalom
nem gyötört...
Mert nekem nagyon fáj,
minden mit Te okoztál.!!

Nem bántásból írom e-sorokat.
Csak érzéseim alapján,szánom Rád
a szavakat.
Mit,ha megértesz akkor köszönöm.
Ha meg nem,azt mond,
és örökre elköszönök.

De gondolkozz el soraimon,
hogy boldog lennél-e.??
Ha nélkülem folytatnád utad,
s talán már más ölelne...
Gondolkozz,hogy szeretsz-e,
vagy nem.??
Mert én szeretLek akkor is,
ha Téged más ölel...

Csókolná a szád,mint egykor én...
S könnyek csordulnak arcomon,
mert én még mindig szeretném.
Szeretném,hogy ajkaimon
érezzem ajkaid.
S,hogy tényleg szeretsz,
örömbol ölelnek karjaid.

De itt a búcsú ideje,mennem kell.
Én várok Rád csak,soha ne eressz el,
mert nekem kellesz,én tényleg szeretLek.
Remélem Te is ezt érzed irántam.
És remélem megérted,hogy
senki sem hibátlan...

                     *   *   *   

Levél,csak neked.!!

Csak neked írom e-pár sort,
az érzés,hogy szeretsz,majd megfojt.
Mert nem igazán tudok hinni,
a sorsom csak a reményre tudom bízni.

Reménykedtem,hogy egyszer visszajössz,
nem gondoltam volna,hogy érzéseiddel így elsöpörsz.!!
Nehéz döntés elött állok újra.
Rádöbbenek,s elfogy a tartalék az útra.

És megállok megint egy szuszra,
de szívem a döntés elől,inkább elfutna.!!
A választásoktól elbújna,
s bújdosva élne-halna...

Fogva tartasz a sok szép szóval,
vajon igaz-e az összes mondat.??
"Szeretsz",talán igaz lehet,
vagy csak álom.??Inkább megyek.!!

Menekülök előled,ahogy csak tudok,
de te mindig rám találsz,hisz lassan futok...
Szaladok,de már nincs hova,
az érzésem nem száll tova.!!

Rá kell döbennem,hogy még szeretlek.!!
De nehéz bevallanom,mert oly sokat kereslek,
s most vissza szeretnél kapni...
Összetört szívem még nem tudja hova rakni.

Ez a levél,csak neked szól.!!
Remélem érzed,hogy sokat mond.
S azt is,hogy érted a lényegét,
átéled halványuló lényem életét...                

Oldal: Saját verseim.(:
Saját verseim és idézetek.(= - © 2008 - 2025 - werseim-idezetek.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat